Mózes menekülése közben egyik napon megpihent Midián földjén egy kútnál. Pásztorlányok jöttek, megtöltötték a vályúkat vízzel, hogy megitassák nyájaikat. Pásztorok jöttek azonban és elzavarták a lányokat. Mózes segítségükre sietett a lányoknak és megitatta juhaikat. Amikor a lányok apja ezt meghallotta, elhívta Mózest, hogy maradjon nála.
Így lett Mózesből 40 éves korában pásztor Midiánban. Micsoda lecsúszás a magasságból: a királyi felség juhokat őriz! Ugyanakkor micsoda felemelkedés! Egy szegény kis ember az élő Isten főiskolájába kerül, Aki végül dicsőségében kijelenti magát neki, és örök jelentőségű munkára hívja el. Előbb persze sok mindent kell tanulnia. Mindenekelőtt türelmet. Mózes első cselekedetében volt valami türelmetlenség. Nem tudott addig várni, amíg Isten igazságot szolgáltat és segítséget ad.
A pusztai "főiskolában" megtanult Mózes várni Istenre - 40 évig. Alázatot is kellett Mózesnek tanulnia. Előtte mint herceg előtt miniszterek és méltóságok hajoltak meg tisztelettel. Midiánban pedig Mózes hontalan, vagyontalan és munkanélküli ember. Negyvenéves korától 80 éves koráig csak pásztor.
Az Isten alázatiskolájában megtanulja az ember önmagát kicsinek látni, csendet és egyszerűséget nyerve.
Egyiptomban sokra volt szüksége, Midiánban csak egy a szükséges dolog: csendben lenni Isten előtt.
Isten előtt nagy cél állt: Mózes felkészítése arra az órára, amikor az égő csipkebokorban meg fog jelenni neki.
Az egyiptomi királyi udvar szórakozásai teljesen értéktelennek bizonyulnak, ha összehasonlítjuk azokkal az áldásokkal, amelyeket Mózes Isten pusztai iskolájának csendességében és egyszerűségében nyert.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése