Érdekes ellentéteket találunk Mózes életében a Midián földjén való tartózkodása alatt. Bizonyos tekintetben maradt a régi, bizonyos tekintetben megváltozott. Mindjárt kezdetben Mózes tanúja egy igazságtalanságnak. A szemtelen pásztorok elzavarják a védtelen lányokat. Amit Mózes Egyiptomban nem tudott megtenni, itt sikerül neki: igazságot szolgáltat az elnyomottaknak. A szíve most is a segítésre indítja. Nem tudja tétlenül nézni, hogy az igazságtalanság a védteleneket érinti. Be kell avatkoznia és segíteni a védteleneknek. Egykor is ebben látta életének feladatát.
Egészen megváltozott azonban Mózesnek a rangja Midiánban. Egykor királyi herceg volt, most csak egy szegény juhász. Ez kétszeresen is keserves lehetett neki, mivel az 1.Móz 46,34 szerint: "Minden juhpásztor utálatos az egyiptombeliek előtt".
Mennyire más volt a helyzete az anyagiak tekintetében is! Mint királyi herceg, nagy gazdagság fölött rendelkezett. Minden kívánságát azonnal kielégíthette. Most minden kiadását meg kell gondolnia, hogy családjának a legszükségesebbeket beszerezhesse.
A legnehezebb azonban ennek a férfinek, "aki hatalmas volt cselekedetben", az volt, hogy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, évtizedről évtizedre egyedüli feladata a nyája legeltetése volt. A legbecsesebb férfiévek - 40 éves volt - így teltek el, "semmittevéssel". Megöregedett, 80 éves lett, s tétlenül kellett életét eltöltenie a pusztában.
Mégis őrizkedjünk attól, hogy Isten vezetését kritizáljuk! Inkább csodálkozzunk el Isten várakozást tanító iskoláján és örüljünk azon, hogy miként készíti fel Isten eszközét az Ő népe megszabadítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése