Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába!"- 2Móz 4,27

A haragvó Istennel való rettenetes találkozás után ajándékozott Isten Mózesnek erősítésére egy barátságos, vigasztaló és felemelő találkozást. Áron, Mózes testvére jön vele szembe az Isten hegyén, és köszönti. Igazán áldott találkozás volt ez. Sok tekintetben különös találkozás. Maga Isten készítette el. Az Úr adott parancsot Áronnak, hogy Mózes elé menjen.

Nagyon sok találkozás nem egyéb, mint emberi csinálmány. Az ilyenek vagy hiábavaló beszédben merülnek ki, vagy egyenesen kárt okoznak a résztvevőknek.

Bárcsak mindig olyan nyíltak lehetnénk Isten munkálkodására nézve, hogy küldhetnE az Úr bennünket, mint itt Áront, mint Filepet a szerecsen komornyikhoz, vagy mint Anániást Saulhoz!

Mi mindenről beszélnek az emberek egymás között egy-egy találkozáskor?! Áron és Mózes között áldott, Istennek tetsző beszélgetés folyt le. Mózes elmondta Áronnak "az Úr mindama szavait, amelyekkel őt elküldötte". Őszinte beszéd volt ez a 119. Zsoltár 172. versének értelmében: "Nyelvem a Te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz". Ha az emberek azért találkoznak, hogy tovább adják azt, amit az Úr nekik igéjében ajándékozott - azok áldott találkozások.

Végül figyeljünk arra, hogy mennyire kész mind a két ember arra, hogy Isten megmentő tervét szenvedő népe érdekében véghezvigye. Nem volt szükségük további latolgatásra, hogy ravaszsággal, erő-szakkal, okos politikával vagy más emberi eszközzel menjenek-e a Fáraóhoz. Világos utasításuk van Istentől magától.

Mi is ilyen világban élünk, amely szenved és sóhajtozik szabadulás után a pokoli fáraó hatalma miatt (Rm 8,20-22). Jó, ha testvéreinkkel való találkozásaink alkalmasabbakká tesznek bennünket Isten szándékának munkálására, amellyel a szenvedő emberiséget akarja megmenteni.