Csodálatos látvány: egy ember minden külső hatalmi eszköz nélkül oda merészel állni az akkori világ leghatalmasabb uralkodója elé, hogy egy egész népet annak zsarnoki markának szorításából kicsavarjon.
Saját erejével, saját bölcsességével, saját akaratával Mózes semmit sem ér el, hanem csúfosan megszégyenül. De vele most olyan erő van, amely mindenható, Isten Igéje.
Mózes ezt mondja a Fáraónak: Ezt mondta az Úr, Izrael Istene, bocsásd el az én népemet! Ennek az Igének súlya alól a Fáraó a leghevesebb ellenállása ellenére sem vonhatja ki magát. Isten Igéjének győztes ereje ez.
Aki ezzel jár, az győz, mint Dávid Góliáttal szemben, mint Luther a császárral és a pápával szemben.
Másodszor: Mózes nem a maga ügyéért harcol, hanem Istenéért. Isten nevében támaszt igényt Isten jogos tulajdonára. A maga számára a saját tulajdonából a legcsekélyebbet sem tudná a Fáraótól kierőszakolni. Mivel azonban ő Isten ügyében és Isten tulajdonáért harcolt, győzelmet nyert.
Győzelmes ütőerőnk ellenségeinkkel szemben csak akkor van, ha valóban önáltatás nélkül énekelhetjük: "Bízzál, ügyed az Istené!"
Végül Mózes úgy állt a Fáraó előtt, mint Isten akaratának tudtul adója: "Bocsásd el az én népemet!" Saját akaratát a Fáraóval szemben a legkisebb mértékben sem tudta volna keresztülvinni. Isten akarata előtt azonban meg kell hajolnia a Fáraónak, minden saját hatalma ellenére is.
Ahol valakinél Isten Igéje van, az Ő ügyében jár, az Ő akaratából cselekszik, ott van, s ott lesz a győzelem örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése