Bizonyságaid örökkévaló örökségem

"És az úton, egy szálláson eleibe állt az Úr Mózesnek, és meg akarta őt ölni."
- 2.Móz. 4,24

Mózes útban van Egyiptomba. Áldások folyamai erednek majd belőle, de ezek útjában akadály van. Mózes alázatossá, elővigyázatossá és tartózkodóvá lett Isten iskolájában, de saját családjában nincs valami rendjén.

Egy mulasztási bűn terheli. Halálbüntetés terhe alatt megparancsolta az Úr, hogy minden fiúgyermeket nyolc napos korában metéljenek körül. Mózes ezt elmulasztotta. Valószínűleg felesége, Cippóra volt ellene. Talán az atyai szokásokra való tekintettel, vagy pedig vonakodott teljes mértékben a megvetett rabszolganéphez tartozni. Isten azonban halálos komolyan veszi szavát. Mózest halálfélelem lepi meg. Külső veszély volt ez? Magas láz? Halálos bágyadtság? Egy bizonyos: Isten felemelte kezét, hogy megsemmisítse Mózest. A halál közelsége neki is és feleségének is azonnal mulasztásukat juttatta eszébe. Cippóra körülmetéli fiát, Isten parancsának engedelmeskedve. A halálfélelem eltűnik, Mózes fellélegzik. Teste és lelke felszabadul a szorongó félelem alól.

A mi életünkben is lehetnek órák, amikor sem a panaszkodás, sem az imádkozás nem segít, hanem cselekedni kell. Istennek felismert, de figyelembe nem vett akaratát teljesíteni kell.

Micsoda megkönnyebbülést jelent, ha kegyelmet nyerünk arra, hogy régi dolgokat rendbe tegyünk! Ilyen mulasztások miatt Isten minket is figyelmeztet, rettent, s ez részéről kegyelmes cselekedet.

Azt akarja, hogy alkalmasak legyünk nagyobb áldásokra. Az engedetlenség akadálya Isten áldásának. Tűnjenek el a rettentéssel teli órák, amelyek az áldásokat feltartóztatják! 

A mi pusztai vándorlásunkban is vannak szálláshelyek, ahol megtisztulhatunk.