Bizonyságaid örökkévaló örökségem

,,Éneklek az Úrnak, mert fenséges Ő, lovat lovasával tengerbe vetett.,,

-2Móz 15,1 

Micsoda felemelő óra, amikor Izrael elpusztulni látja a Fáraó hatalmas seregét! 

"Elmerültek, mint az ólom hatalmas vizekben." (10. v.) Figyeljünk most arra, milyen hatást váltott ki ennek látása Izraelben! 

A 2Móz 14,31-ben ezt olvassuk: "És látta Izrael azt a nagy dolgot, félte azért a nép az Urat".

Amikor látta a nép a Fáraó seregének hirtelen pusztulását, ezt mondta: Ezt Isten tette! 

Senkinek nem lehetett ilyen gondolata: puszta véletlen, hogy a Vörös-tenger vize éppen ebben az órában tért vissza. Nem! Mindnyájan elismerték, hogy ez az Isten ítélete a Fáraón. 

Látták, micsoda rettenetes dolog az élő Istennel ellenkezni és az Ő kezébe esni. 

Az elmúlt évtizedek ítéletei minket is arra tanítanak, hogy térjünk vissza az Úr félelméhez.

A másik hatásról így szól az Ige: "És hittek az Úrnak és Mózesnek, az Ő szolgájának." (2Móz 14,31) 

Nem mindig tette ezt Izrael. Mennyi bizalmatlansággal találkozott Mózes, amikor Isten nevében a Fáraó kezéből való szabadulást meghirdette népének! A Fáraónak és seregének elpusztulása láttán azonban a hitetlenségnek és kételkedésnek meg kellett szűnnie. 

Izrael énekel Mirjámmal: "Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör! ... Kicsoda olyan, mint te?!"

A harmadik hatás abban a körülményben mutatkozott, hogy a nép hangulatában teljes fordulat következett be. Eddig majdnem csak sírás, panaszkodás, sóhajtozás, zúgolódás és civakodás volt hallható közöttük. Mindez egy csapásra elhallgatott. 

Hála és dicsőítőének szállt fel nemcsak a szájakból, hanem a szívek melegéből is.

- Bárcsak ezt váltanák ki belőlünk Isten nagy tettei, amelyekből élünk!