"A felhőoszlop is elindult előlük és mögéjük állt. És odament az Egyiptombeliek tábora és az Izrael tábora közé."- 2Móz 14,19-20
Izrael kiszabadult az egyiptomi zsarnokság tüzes kemencéjéből. A rabszolganép először szívta be a szabadság áldott levegőjét. Örvendezve vonult az atyák országa felé. Isten azonban nem sokáig engedte ezt a túláradó örömöt. Népének belsőképpen, árthatott volna a szabadság mámorának kábulata.
Imádkozni és hinni kellett megtanulniuk. Íme, már fel is tűnt a távolban egy hadsereg. A Fáraó üldözi Izraelt. Gyorsan közelednek, 600 hadiszekér jön fürge paripákkal. A küllőkből mindkét oldalon méteres sarlókések állnak ki, ezzel akarják a védtelen népet felaprítani.
Képzeljük csak bele magunkat egy izraelita akkori helyzetébe! Halára van rémülve. Megbűvölten nézi a gyilkolókéses hadiszekereket. A Fáraó pompás hadiszekere van az élen, csapatának lándzsái és pajzsai ragyognak a napfényben.
Az izraelita átéli népének teljes nyomorúságát: tehetetlenségét, kilátástalanságát, elveszett állapotát. De ez nem baj. Ennek így kell lennie. Ez szolgálja Isten dicsőségét.
Az izraelita azonnal védelem alatt van, amikor a felhőoszlop felkél és Izrael és üldözői közé áll. Az első pillanatban kétségbeesetten kiáltott fel. Imája csak egy aggódó sóhaj és tompa nyögés volt, de ez pillanatok alatt átváltozott forró, bensőséges hálaadássá.
Az ellenséges haderő a sűrű ködben megtorpant. Az izraelita tekintete az ellenségről elfordul a mindenható Istenre, Aki az egész harcot a kezébe vette, s így szól Mózesnek:
"Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése